Klasszikus zene, igény szerint masszázs, organikus ételek. Csak nem embereknek, bivalyoknak. A minap egy érdekes cikkre bukkantam egy légitársaság fedélzeti magazinjában. Egy bivalymozzarellát előállító farmról szólt közép Olaszországban. A 600 bivalyt számláló gazdaságban Mozart szimfóniát hallgatnak az állatok, hatalmas autómosó hengerhez hasonlító automatához dörgölődzhetnek, ha viszket a hátuk és vakarásra vágynak, bőséges, szigorúan organikusan előállított étrenden élnek. Az egyik csarnokban fejőautomata áll, amelyet az állatok megtanultak maguk használni. Ha érzik, hogy túlságosan feszül a tőgyük, odamennek és emberi kéz érintése nélkül megfejik magukat. „Nehéz volt megmutatni az állatoknak, hogyan használják a fejőgépet, de a fiatalabb bivalyok tanultak az idősebbektől” – mondja a tulajdonos.
Mindezt egy ma 72 éves vállalkozó álmodta meg és fejlesztette folyamatosan az évek során. És mindezt csak azért, mert ő akarta előállítani a legjobb bivalymozzarellát az országban. És sikerült is neki. Megértette, hogy az állatok úgy viselkednek, mint az emberek. Ha jól érzik magukat, jobban dolgoznak.
Pedig a munkaerőhiány által jellemzett piacon egyre fontosabbá válik a munkahelyi közérzet minősége, nemcsak a felvételeknél, hanem a megtartásnál. Ideális állapot, ha a munkaadó szervezethez érzelmileg is kötődni tudunk és ez annyit jelent, hogy a cég értékeit és szellemiségét magunkévá tesszük. Az érzelmileg is kötődő munkatársak a rájuk bízott feladatokat legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint fogják végezni. De az, hogy munkavállalóként az elvártnál mindig többet tegyünk, azon is múlik, hogy a munkaadónk, a vezetőnk, és végső soron az egész szervezet hasonlóképpen működik-e. Vagyis a szervetet és a vezetőink is megteszik-e azt a bizonyos „extra mérföldet értünk.”
Ma még csak kevés munkahelyen bátorítják az innovációt, az új utak keresését és a hibákból való tanulás folyamatát. Ahhoz, hogy a munkatársak több saját ötlettel jöhessenek elő és egyre növekvő felelősséget vállaljanak, a vezetés minden szintjén változtatni kell. A vezetőknek érdemes a feladat végrehajtást ellenőrző felelősből a coaching típusú vezetés felé elmozdulni. A munkafeltételeket pedig úgy célszerű alakítani, hogy egyensúlyban legyen az autonómia, a szakmai segítségnyújtás és a rendszeres visszajelzés adása. A munkatársak igényeire való odafigyelés kifizetődő „beruházás”. Az elégedett dolgozók ritkábban lesznek betegek, és termelékenyebbek alacsonyabb motivációjú társaiknál. A munkaadóval vagy annak szervezetével azonosulók továbbterjesztik a munkaadó jó hírét, tovább ajánlják a szervezetet, mint munkaadót és tovább is maradnak munkaviszonyban az adott vállalkozásnál. Az elkövetkezendő évtizedekben még inkább szükség lesz olyan vezetőkre, akik munkavállalóik érzelmi szükségleteire is odafigyelnek, és úgy motiválják őket, hogy a legjobbat tudják kihozni magukból.
/A cikk a BOOM Magazin októberi számában jelent meg