Az élethosszig való tanulás elkerülhetetlen. Az is tanul, aki nem akar. Egyszerűen így működünk. Olvasunk, hallgatjuk a híreket és fulladozunk az információözönben. Óriási intellektuális teljesítmény, ha közülük ki tudjuk szűrni, azokat az olvasnivalókat, amelyek számunkra igazán fontosak és amelyek igazságtartalmuk mellett szakmai vagy emberi épülésünket szolgálják.
A minap részt vettem egy izgalmas konferencián, amely a HR-szakma és az új technológiák összekapcsolását tűzte a zászlójára. Kiválónak tűnő fórum arra, hogy elmélyedjek a legkülönbözőbb modern, főleg digitális megoldások rejtelmeiben, amelyek manapság mágnesként vonzzák az emberi erőforrásokkal foglalkozó szakembereket és az ez iránt egy kicsit is érdeklődőket. Ugyan ki ne kapná fel a fejét egy mesterséges intelligencia applikációra, egy munkaerőhiányra megoldást nyújtani látszó internetes alkalmazásra, vagy benchmarkokkal operáló játékos bemutatóra!
A több mint 400 fős rendezvény résztvevői főleg 20- 30 év körüli fiatalok voltak, de feltűnt a sorokban néhány őszes figura is. Bár érzékelhető volt az egész rendezvény erősen üzleti, értékesítési jellege, úgy látszott, ez nem sokakat zavart. Egy-két kivételtől eltekintve minden előadás, prezentáció egyben termékbemutató is volt, amelyet az újdonság köntösébe csomagolva ajánlottak a publikumnak. Itt a legújabb fejlesztés, ilyen még nem volt, vedd meg! A szünetben behúzó emberek szólították meg a magányosnak tűnő látogatókat és a csoportosan beszélgetőket, hogy keressék már fel a helyszínen kiállító standok valamelyikét, ahol még nyerni is lehet ezt-azt, ha regisztrálsz és megadod az elérhetőséged. Még a nemzeti ütőkártya is előkerült, hangsúlyozva egy-egy termékről szolgáltatásról, hogy magyar fejlesztés és innen éppen most készül meghódítani a világpiacot. De persze a világcégek hazai képviselői sem hiányoztak, a nagy nevek alatt erős marketing támogatással ajánlották termékeiket.
Időgazdálkodási szempontból nézve is minden perc meg volt tervezve és ki volt használva. Már a konferencia kezdete előtt fél órával workshopokra és demókra lehetett beülni, amelyek a kávészünetben is folytatódtak.
A fő színpadon igazi show zajlott. A prezentációk, előadások stand up jellegre voltak hangolva, humorban, sziporkázó felütésekben sem volt hiány. És mintha egy pusztán szakmaiságra koncentráló konferencia kihalóban lévő őshüllőnek számított volna ott, a fő rendezői szempont a látogatói élmény erősítése lehetett, vagy legalábbis hangsúlyos pozícióba helyezése. Ennek csúcspontjaként egy magyar felfedező számolt be sarkvidéki hányattatásairól igen szórakoztató és a hallgatóságot megnevettető módon. Ennek persze csak áttételesen volt köze a konferencia lényegéhez, de ez nem számított, hiszen van egyáltalán valami, aminek nincs némi köze a HR-hez?
Mindezzel együtt határozottan jól működött a hétköznapi menedzsment és a HR -problémák, kihívások iránti érzékenyítés. Szakmailag és emberileg is érdemes volt mélyebbre hatolni a korszerű eszközök, a chatbot, és a work buzz világába! Mindenkinek ajánlom, ne sajnálja az időt a hasonló rendezvényekre!
Lipcsei András
/Megjelent a BOOM magazin 2019. márciusi számában