Nyomtatás

Boldogságért felelős vezetőt a vállalatokba! (videóval)

18 december 2017 | Rovat: Hírek.

Minden ember boldog akar lenni. Már csak a baby boomerek emlékeznek erre a slágerszövegre. Ez jutott eszembe, amikor felfedeztem, hogy van egy ország a földön, ahol a boldogság alkotmányban van rögzítve.

Lipcsei AndrásUgrás a videóhoz »

A GNH – amely nem összetévesztendő a GNP-vel – a Gross National Happyness vagyis a Nemzeti Boldogság Össztermék fontos fogalomként szerepel Bhután 2008. július 18-án beiktatott alkotmányában. De ebben az országban a boldogság kodifikálásának évszázados hagyományai vannak. Már egy 1729-es törvénykönyvben rögzítették, „ha a kormány nem hoz létre boldogságot az emberek számára, akkor nincs célja a létezésének”. 1972-ben a negyedik királyuk kinyilatkoztatta, hogy a Nemzeti Boldogság Össztermék fontosabb, mint a Bruttó Nemzeti Termék és ettől kezdve az ország nemzeti politikáját és fejlesztését ehhez igazította. Miközben nincs egyetlen hivatalosan elfogadott definíció a GNH-ra, leggyakrabban mégis a következőt használják: a Nemzeti Boldogság Össztermék egy ország minőségét holisztikus módon méri és abban hisz, hogy az emberi társadalom hasznos fejlődése akkor valósul meg, amikor az anyagi és spirituális fejlődés kéz a kézben halad, kiegészíti és erősíti egymást. A GNH magában foglalja a természettel való harmóniát és a másokra való odafigyelést.

De a boldogság az utóbbi években a munka világában is előtérbe került. Egy mostanság publikált német kutatás (www.welt.de/wirtschaft/bilanz) eredményeiről olvasgattam amely arról szól, hogy az emberek többsége örömmel fogadna egy új vezetőt a vállalatok felsővezetői csapatában a CHO-t (Chief Happiness Officer) vagyis a Boldogságért Felelős Vezetőt. Azt ugyanis az eddigi kutatások egyértelműen alátámasztják, hogy elégedett, kiegyensúlyozott, jó közérzetű – vagyis boldog – emberekkel jobb együttdolgozni és ráadásul eredményesebbek és hatékonyabbak is, mint az elégedetlen, rosszkedvű kollégáik. A boldog munkatársak boldog vevőket vonzanak, kevesebbet betegeskednek és tovább maradnak a cégnél. A boldog vevők pedig lojálisak és tovább ajánlják a szóban forgó termékeket vagy szolgáltatásokat. A vevők boldogítására a legjobb út pedig a boldog dolgozókon keresztül vezet.

A CHO lenne felelős az íróasztalokon megjelenő napi friss gyümölcsért, a szociális juttatások fenntartásáért és bővítésé- ért, a munkahelyi billiárdszobáért, a dolgozók panaszainak kivizsgálásáért és az ebből adódó problémák megoldásáért, vagyis minden olyan munkahelyi tényezőért, ami a belső hangulatot befolyásolhatja. A CHO bárki lehet, de maga is boldog kell, hogy legyen és természetéből adódóan inspirálni legyen képes a környezetét. Az USA-ban a Szilikon Völgyben működő cégek közül nem egynél már van ilyen pozíció. Ott úgy tartják, ahol egy ilyen boldogító vezető működik, ez bizonyság arra, hogy a cég invesztál dolgozói boldogságába. Itt a CHO feladatköre az új tehetségek bevonzására is kiterjed. A fejtörésre csupán az szolgáltat okot, hogy a boldogságfaktort nehéz mérni.

„Ahol egy boldogító vezető működik, az bizonyság arra, hogy a cég invesztál dolgozói boldogságába”

A képet árnyalja, hogy a jól menő cégeknél, a felszálló ágban lévőknél, a növekedőknél viszonylag könnyű jó hangulatot teremteni és azt fenntartani. De mi történik akkor, amikor leszálló ágba vagy átmeneti, esetleg tartós lefelé menő spirálba kerül a vállalatunk? Hiszen abban a kutatók is megegyeznek, hogy a siker a legjobb boldogság generátor.

És hol vagyunk mi ettől, itt Közép-Kelet-Európában 2017-ben? Bár még nem tudunk egyetlen magyar CHO-ról sem, azt már a hazai gazdaságban is megértettük, hogy ha egy cég a munkahelyi légkör jelentőségét alábecsüli, az versenyhátrányba kerül.

Távol Keleti Menedzsment

HR és menedzsment a XXI. Században